Rudolf Christian Karl Diesel (1858-1913) német mérnök volt, a róla elnevezett öngyulladású belsőégésű motor (dízelmotor) feltalálója, mellyel nevét örökre beírta a történelem könyvekbe. Nevét mindenki ismeri, mi azonban arra is kíváncsiak voltunk, milyen ember volt Rudolf Diesel. Erről olvashatnak cikkünkben. Diesel Párizsban született 1858. március 18-án bajor bevándorló szülők gyermekeként. A porosz-francia háború okán el kellett hagyniuk Franciaországot, és Rudolf némi kitérővel Németországban kötött ki. Szülei kívánsága ellenére gépészmérnök szeretett volna lenni. (Szüleihez írt leveleit a M.A.N gyár is megőrizte.)
17 évesen (két évvel a szokásos beiratkozási kor előtt) ösztöndíjjal vették fel a főiskolára (Technische Hochschule München), ahol 1880-ban az iskola addigi legjobb diákjaként, kitűnő eredménnyel végzett. Ez idő tájt angol és francia nyelvtanítással tartott el magát. Oktatóitól ajánlást kapott a M.A.N. és a Gebrüder Sulzer cégekhez, akik közösen nyitottak irodát Párizsban. Rudolf hamarosan az iroda igazgatója lett. Ebben az időben a kis hatásfokú és nagy méretű gőzmotor volt használatban. Diesel hamar felismerte, egy önálló, hatékony, kis méretű erőgép szükségességét.
Kísérleteit a M.A.N. finanszírozta. Eleinte egy ammóniával működő motoron dolgozott (sikertelenül), majd a Carnot-körfolyamaton alapuló öngyújtó motort kezdte tanulmányozni. Első tervei szerint szénport fecskendezett be a hengerbe, de a végcél a kerozin magas nyomáson történő öngyulladása volt. Belsőégésű motorjára 1892. február 23-án kapott szabadalmat (ekkor mindössze 34 éves volt). Ez a szabadalom a gáztörvényeken alapult levegősűrítéssel működő, tehát gyújtógyertya nélküli (öngyulladásos), belsőégésű motorokat írta le. Sulzer 1897-ben elkezdte az általa fejlesztett motor gyártását. Diesel Hamarosan gazdag ember lett, de pénzét gyorsan elvesztette, mert rosszul gazdálkodott vele. Több kisebb szabadalmát is eladta, hogy meg tudjon élni. Folytatta a motortervezést, és előadásokat is tartott Európa-szerte és Amerikában. Világosan felismerte a növényi olajok üzemanyagként való használatának lehetőségét.
Diesel élete tragikusan végződött: 1913. szeptember 30-án éjszaka eltűnt az SS Dresden gőzhajó fedélzetéről. Holttestét néhány nappal később találták meg a tengerben, majd tengerész szokás szerint vissza is adták a víznek. Halála pontos körülményeit sohasem sikerült tisztázni, számos teória látott napvilágot. Egyesek öngyilkosságot emlegettek, melynek okaként az elszegényedés nevezték meg, utastársai azonban arról számoltak be, hogy jókedvű volt előző este. Voltak olyan vélekedések is, mely szerint a német titkosszolgálat gyilkoltatta meg, hogy megakadályozza találmányainak ellenséges kezekbe kerülését. Megint mások szerint bizonyos kőolajcégek keze volt a dologban, hiszen Diesel a növényi olajok használatát hangoztatta. Rudolf családja arról volt meggyőződve, hogy ezért lökte valaki őt a tengerbe, hogy szabadalmait ellophassa. Bárhogyan történt is, azt az egyet nem sikerült elérni, hogy a mai napig használatban lévő motorok ne az ő nevét viseljék - örökre.
(forrás: Wikipedia)
