Nehéz volna kitalálni, mióta vágyott az ember arra, hogy szárnyalhasson a levegőben. Annyi bizonyosan tudható, hogy a középkorban már voltak (vakmerő) próbálkozások az égbolt meghódítására, és még a kor nagy gondolkodója, Leonardo da Vinci is megpróbálta megfejteni a repülés titkát. Ha hiszünk abban, hogy az ókori mítoszoknak van alapja, akkor Ikarosz története nyomán azt gondolhatjuk, hogy még ennél is korábbra vezethetők vissza az első ilyen törekvések. Blogposztunkban néhány különleges légi járművet mutatunk be a hőlégballontól a repülő csónakig.

A kezdetek

Az első, meleg levegővel felemelt tárgyak története az i.sz. 3. századig nyúlik vissza. A híres tanácsadó, Kong Ming találmánya volt az a vékony papírból készült ballon és a benne elhelyezett mécses, melyet akkoriban katonai területen - titkos információk eljuttatására - használtak. A több mint 2000 éves múltra visszakintő szerkezetet mind a mai napig használják Ázsiában ma már fennköltebb célokkal, például a Holdújév megünneplésére.

Hőlégballon

Arra, hogy megalkossanak egy ugyanilyen elven működő, emberek szállítására is alkalmas szerkezetet, 1500 évet kellett várni. Az 1700-as évek közepén a francia Montgolfier fivérek kezdtek kísérletezésbe a mai hőlégballonok elődjével. Eleinte üresen engedték fel a szerkezetet, majd később állatokat is bevontak (egy juhot, egy kakast és egy kacsát). A sikereken felbuzdulva elkezdték előkészíteni az első "emberes" repülést, melyhez az akkori francia uralkodó, XVI. Lajos rabokat is biztosított volna. Két bátor jelentkező, a fiatal orvos, Pilatre de Rozier és Francois Laurent márki azonban magára vállalta a kockázatot, így ők lettek az első emberek, akik sikeres légi utazáson vehettek részt 1783. október 19-én Párizs mellett. A hivatalos próbarepülésre később, 1783. november 21-én került sor, ami 25 percig tartott, és 7500 métert sikerült megtenni (ld. a képen). Ekkor született meg tehát az az aerosztatikus elven működő, levegőnél kisebb sűrűségű, nem kormányozható légi jármű, melynek népszerűsége a mai napig töretlen. Tolna megyében például az őcsényi reptéren működő egyesületnek köszönhetően rendszeresen megcsodálhatjuk ezeket az égi járműveket, sőt időről időre magyar és nemzetközi sportolók is feltűnnek a fejünk felett. 

Léghajó

A hőlégballonok kormányozhatóságának igénye azok megjelenése után azonnal foglalkoztatni kezdte a kor feltalálóit. A francia Jean-Baptiste Marie Meusnier de La Place például már 1784-ben bemutatta terveit a Francia Tudományos Akadémiának, melyeken egy 84 méter hosszú elliptikus ballon szerepelt három emberi erővel hajtott légcsavarral felszerelve.

Az igazi áttörést a gőzgép alkalmazása hozta meg, mellyel a léghajó légcsavarját hajtották. Az első ilyen szerkezetet az angol George Cayley tervezte meg 1837-ben, majd meg is építette 1852-ben. Így megszületett az az aerodinamikai elven működő, levegőnél kisebb sűrűségű, irányítható légi jármű, amelynek jelentős szerepe volt aztán az I. Világháborúban is.

Talán kevesen tudják, hogy fontos magyar vonatkozása is van a légi járművek fejlődésének. A keszthelyi születésű Schwarz Dávid alkotta meg ugyanis az első alumíniumvázas léghajót. Az élete nagy részét Zágrábban töltő technikust az 1880-as évek óta foglalkoztatta egy könnyűfémvázas, kormányozható léghajó megépítésének gondolata. Terveivel Bécsben és Szentpéterváron is kilincselt, míg végül Németországban, Carl Berg-nél talált anyagi és műszaki támogatóra. 1895 és 1896 között együtt dolgoztak a kivitelezésen. 1896 nyarára szerkezetük készen állt a felszállásra. Több halasztás után a próbarepülésre október 9-én került sor, a teljes siker azonban elmaradt, ugyanis a töltőgázt biztosító vállalat silány minőségű hidrogént szállított. Az azonban így is kiderült, hogy Schwarz elgondolása működőképes. A következő próbálkozást 1897 januárjára tűzték ki, amit azonban a feltaláló nem érhetett meg 1897. január 13-án bekövetkezett váratlan halála miatt. Ez vezetett oda is, hogy Schwarz Dávid neve a legtöbb ember számára ismeretlen. A projektet özvegye, Melanie Schwarz vitte tovább, és 1897. november 3-án meg is történt az első sikeres próbarepülés, mely eseményen a német katona, Ferdinand von Zeppelin gróf is részt vett. Zeppelin megvásárolta az özvegytől férje szabadalmát, és ő tette világhíressé a Zeppelin nevet viselő léghajókat.

Hidroplán

Látszólag nagy repüléstörténeti ugrással juthatunk el a következő, általunk megemlített légi járműhöz, azaz a hidroplánhoz, mégis van azonban összefüggés a léghajók és a vízre le- és vízről felszállni képes repülőgépek között. A Hindenburg léghajó katasztrófája rengette meg ugyanis a léghajókba vetett bizalmat, a tengerek és óceánok feletti utazás igénye ugyanakkor megmaradt. Ezt az űrt hivatottak betölteni az úgynevezett repülő csónakok, melyek kézenfekvő megoldásnak bizonyultak: a világ nagyvárosai mind tengeri kikötők voltak, és a repülő csónakok számára adott volt az infrastruktúra, nem kellett drága kiutópályákat építeni a fogadásukra. A repülő csónak egy merevszárnyú hidroplán, melynek törzskialakítása tett lehetővé a vízreszállást.

Később megjelentek a hidroplánok másik fajtái, az ún. úszórepülőgépek, melyekre egy vagy több karcsú úszót szereltek, így egyszerűsítve a gyártást (nem kellett a teljes törzset vízzáróvá alakítani).

Népszerűségüknek a II. Világháború vetett véget, mely kapcsán a hadiipar növekvő igényeinek kielégítése érdekében gombamód szaporodtak a repülőterek és betonozott kifutópályák, melynek követezményeképp a hagyományos (kerekekkel szerelt) repülőgépek gyártására helyeződött a hangsúly. Természetesen, ma is vannak olyan "eldugott" helyek a világ tengerein, ahol továbbra is a hidroplán az alapértelmezett közlekedési eszköz.