Habár a kocsi, a szó eredeti értelmében (azaz ló vontatta járműként) nem kapcsolódik közvetlenül a gázolaj- vagy üzemanyag-forgalmazáshoz, mégis úgy gondoltuk, érdemes utánajárni ennek a magyar találmánynak, hiszen egyrészt a világ minden pontján használják ezeket a szerkezeteket, másrészt például Daimler is egy hintóból alakította ki első, motorral hajtott járművét, így jelentős része a gépjárműtörténelemnek. 

Ahogy azt minden magyarnak illik tudnia, a "kocsi" eredetileg a szekér 15. században Kocs községben (Komárom-Esztergom vármegye) kialakult változata. Gyorsaságának és kényelmes mivoltának köszönhetően Európa-szerte híressé vált, és gyorsan elterjedt. Maga a szó, "kocsi", azon kevesek közé tartozik, amely a magyarból jutott más nyelvekbe (pl. coach angolul, Kutsche németül, coche spanyolul, cocchio olaszul, kocz lengyelül, kusk svédül, kočár csehül, stb.). 

Magyar kocsi ábrázolása 1568-ból (Forrás: Wikipédia)

A "koczy" szóalak első fennmaradt írásos előfordulása 1469-ből való. Később a magyar kocsi részletes leírását Sigmund von Herberstein adta 1518-ban. 1485 is jelentős évszám a kocsik történelmében, hiszen ebben az évben adta rendeletbe Mátyás király az első kocsiposta létrehozását Magyarországon. Ebben az évben helyezte át az uralkodó a székhelyét Bécsbe, és a kocsiposta a mai osztrák főváros és Buda között közlekedett. Nagyjából 10 mérföldenként volt megállója, az egyik éppen Kocs községben. Ez az útvonal nagy lendületet adott a település és a kocsi fejlődésének is. A településen a mai napig látogatható a Kocsi Múzeum, amely visszatekintést nyújt a jármű múltjával kapcsolatban.

Az innovatív magyar kocsi számos előnnyel rendelkezett az akkoriban megszokott nehéz hintókkal szemben. Könnyebb és gyorsabb is volt, így kényelmesebb utazást tett lehetővé. Természetes rugalmasságát a körültekintően megválasztott faanyagoknak köszönhette, melyek által csökkent a rázkódás. 

A magyar kocsihoz hasonló szerkezetek számos fajtája alakult ki a kocsi megszületése előtt és után: 

- a taliga vagy talyiga kétkerekű, ló vontatta szerkezet volt;

- a bricska lengyel szó, könnyű utazókocsit jelent, Magyarországon viszont így hívták a könnyebb parasztszekereket is. Volt kétlovas és egylovas változata is;

- a cséza könnyű, lőcsös kocsit jelöl. Főként utazásra használták a századfordulóig. A kocsison kívül két személy fért el rajta poggyászostul;

- a kólya fedeles négykerekű jármű volt, amelyet utazásra, személyszállításra használtak még a kocsi kialakulása előtt. Ernyővel fedték le, de mivel nem mindig függesztették fel a karosszériáját, még nem tekinthetők hintónak. Oldalait az ún. rakoncák támasztották;

- a bőrös kocsi egy könnyű kocsifajta egyenes vagy görbe oldalakkal, a kólya átalakult változata. Főként utazásra használták, ezért mindig volt rajta tehénbőrből készült ernyő vagy fedél. Két oldalán ajtó nyílt, melyet rossz idő esetén bőrfüggönnyel védtek. Hármas vagy négyes lófogat húzta. A hintók és más kocsik elterjedése szorította ki őket Magyarországon, de a Balkánon még 1965-ben is használták. 

A "kocsi" szó a későbbiekben kinőtte a ló vontatta jármű jelentését. Napjainkban "kerekes közlekedési eszközt" jelent - a legtöbben a személygépkocsit (autót) értik alatta -, de például a vonat szerelvénye is "vasúti kocsikból" áll.