Enni, sőt étteremben enni a legtöbb ember szeret. És ha már finom ételek és éttermek, óhatatlanul eszünkbe jut a Michelin Guide, amely csillagokkal, rangsorokkal és éttermi kritikákkal segít minket eligazodni a vendéglátóhelyek között. Ez vajon ugyanaz a Michelin, mint amelyik a gumiabroncsokat gyártja? - merülhet fel a kérdés bennünk. Ha igen, mi köze egy abroncsgyártónak az éttermekhez? Blogposztunkban ennek jártunk utána.

A legfontosabb válasz: igen, ez “ugyanaz” a Michelin, és a második kérdésre adott válaszban is van egyfajta logika. :)

A történet egy kis francia faluban, ClermontFerrandban kezdődött 1889-ben, amikor két testvér, André és Edouard Michelin megalapították mai napig híres cégüket. Ebben az időben mindösszesen 3000 személyautó koptatta az országutakat (és a jármű abroncsait) Franciaország-szerte. Habár a gyártási kapacitások is alacsonyabbak is voltak akkoriban, mint manapság, belátható, hogy ha a két fivér meg akart élni szeretett tevékenységükből, akkor ki kellett találniuk valamit.

Ez lehetett volna egy gyorsan kopó abroncs kikísérletezése is, de a Michelin testvérek egy ennél sokkal nagyszerűbb és időtállóbb ötlettel rukkoltak elő. Úgy okoskodtak, hogy ha az autótulajdonosok sokat vannak úton, akkor gyorsabban használódnak el a gumiabroncsok. Nem volt tehát egyéb dolguk, mint az utakra csábítani az embereket, és minél hosszabb ideig ott tartani őket.

Mindehhez a két Michelin fiú kibocsátott egy kis piros útikalauzt, melyben térképek, utazási információk, kerékcsere útmutatók voltak, illetve arról is tájékoztatást adott például, hogy hol tudnak tankolni, és milyen vendéglátóegységeket érdemes útba ejteni.

20 teljes évig ingyenes volt a kiadvány, mely korszaknak a puszta véletlen vetett véget. Az anekdota szerint André Michelin egy alkalommal váratlanul betért az egyik üzletükbe, ahol azzal szembesült, hogy a kis piros Michelin Guide-ot a munkapad alátámasztására használják. Rájött, hogy az emberek csak azt tisztelik, amiért fizettek.

Így esett, hogy 1920-ban piacra dobtak egy teljesen új kalauzt, melynek darabjáért 7 frankot kértek el. Az új kiadványban már szerepeltek párizsi hotelek és különböző kategóriákba sorolt éttermek is, a fizetett hirdetések viszont eltűntek belőle.

A Michelin Guide biztosította hírnév természetesen jó hatással volt a benne szereplő éttermek forgalmára. Felismerve ennek erejét André és Edouard “kóstolókat” toborzott, akik titokban sorra látogatták és értékelték az éttermeket.

1926-tól kezdve egy csillaggal díjazták az arra érdemeseket, majd 10 év elteltével, 1936-ban bevezették a nullától három csillagig terjedő értékelési rendszert. Habár ekkorra külön üzletágnak számított a “kis piros könyv”, az alapítók nem feledkeztek meg az eredeti célról: a kalauz utazóknak szól, és azt mutatja meg, érdemes-e autóba ülni az adott étteremért vagy sem.

A csillagok számának jelentése ennek megfelelően az alábbiak szerint alakul:

- 1 csillag: magas minőségű konyha - érdemes itt megállni;

- 2 csillag: kiváló minőségű konyha - megér egy kitérőt;

- 3 csillag: kivételes minőségű konyha - érdemes csak ezért elindulni.

A Michelin Guide-ba bekerülni majd’ 100 évvel később is hatalmas megtiszteltetés. 2023-ban Magyarországon 72 étterem került bele: 2 kétcsillagos, 7 egycsillagos, 6 Bib Gourmand minősítésű, 57 egyéb kategóriás; emellett, négy étterem elnyerte a zöldcsillagot, azaz a Green Star minősítést.