Ahogy arról korábbi blogposztunkban már írtunk, a világ első közforgalmi üzemanyagtöltő-állomása 1905-ben nyílt az Amerikai Egyesült Államokban. Magyarországon majdnem két évtizedet kellett várni az első üzemanyagkútra, egy híján száz éve, 1924-ben nyitotta meg ugyanis két első kútját a Fővárosi Autóüzem Rt. Az egyik a Baross-téren volt megtalálható, a másik - éjjel-nappal nyitva tartó egység - a Szabadság-téren.

Az ezt megelőző években nem is lett volna túl sok értelme ezeknek az állomásoknak. 1901-ben például csak 27 db gépjárművet tartottak számon az egész országban, és 9 évvel később is csak 355 gépjármű szerepelt statisztikákban, mely számban benne voltak a motoros repülőgépek is.

Ahogy a világ más tájain is, a közforgalmú üzemanyagtöltő-állomások megnyitása előtt az emberek patikákban vásárolták az üzemanyagot, otthon tárolták, és tölcsér segítségével jutatták az autók tankjába azt.

Az első két kút megnyitása után gombamód kezdtek szaporodni a további töltőállomások. Eleinte a főváros támogatta anyagilag ezeket a beruházásokat, de az évtized második felére nyerességessé vált ez az üzletág, így tucatjával érkeztek a kérelmek az önkormányzathoz a vállalkozó kedvű magyaroktól. Az "Az Est" című napilap így ír erről az időszakról egyik 1929. decemberi számában: „Vígözvegyek, magasállású nyugdíjasok, letűnt gavallérok, valamikor híres dámák, élelmes protekcióhajhászok törik a fejüket az összeköttetések kiépítésén, és minden reménységük egy-egy kút, amelyből életük végéig évjáradékot akarnak maguknak biztosítani.”

A harmincas évek elejére 160 körül mozgott a budapesti benzinkutak száma. Ekkortájt Budapesten nagyságrendileg 14.000 gépjármű (autó és motorkerékpár) közlekedett. 

Már kezdettől fogva földalatti tartályokban tárolták az üzemanyagot (mint most), ahonnan az sokáig kézi szivattyúval került a felszínre. Eleinte tankolás nem közvetlenül a gépjárműbe történt, hanem kannákba, így a vásárolt mennyiség pontosan nyomonkövethető volt. A közvetlenül gépjárműbe tankolás okozta vélt vagy valós bizonytalanságot a harmincas években elterjedő ún. mérőüveges kutak oldották fel, ahol először egy átlátszó ötliteres üvegpalackba került a benzin vagy a gázolaj, amit a vevő is ellenőrizhetett, majd ezután került az autóba. 

Az első benzinkutak egészen másként néztek ki, mint napjainkban. Gyakorlatilag csak a kútoszlop emelkedett a felszín fölé. Habár vásárolni vagy ételt-italt fogyasztani még nem lehetett, mint napjainkban, de a legtöbb benzinkút mellett megtalálható volt egy "garázs", azaz fedett parkoló és/vagy autójavító-műhely, illetve autómosó. A hiányzó élményelemeket a közelben lévő bolt vagy kocsma pótolta, hiszen az üzemanyagtöltő-állomásokat - főként a vidéki településeken - általában ezek közelébe, a városközpontba telepítették.

A II. Világháború természetesen negatív hatással volt az iparágra. Visszaesett a gépjárművek száma, és az üzemanyagellátás is akadozott. 1947 és 1956 között kisebb megszakításokkal jegyrendszer volt érvényben. Úgynevezett benzinjegyet az Ipari Minisztériumtól lehetett igényelni, és ha valaki nem kapott, akkor annak jelzésértéke is volt. 

Az erősődő szovjet befolyás hatására a nyugati olajipari cégeket száműzték az országból, és az összes magyar benzinkút az Áfort (később Áfor, majd MOL) kezelésébe került. Az 1925 óta Magyarországon jelenlévő és a csepeli olajfinomítót tulajdonló Shell Kőolaj Rt.-t például 1949-ben államosították. 

Szintén komoly előrelépés volt, amikor már kétféle üzemanyag közül lehetett választani - ez két kútoszlopot feltételezett az adott benzinkúton. Az egyiken túlnyomórészt benzint, a másikon pedig ún- motalkót (benzin + 10-20% etilalkohol) lehetett tankolni.

Az enyhülés a hatvanas években kezdődött. Megszűnt a jegyrendszer, és visszatértek a nyugati márkák is. A Shell - melynek vezetőit korábban internálással is megfenyegették - 1966-ban a budapesti Mészáros utcában nyitotta meg újra első kútját. További érdekesség, hogy itt eleinte csak nyugati valutával lehetett fizetni. Ezen a helyszínen egyébként a mai napig üzemel Shell benzinkút.

A Shell mellett az Agip, majd később a BP üzemeltethetett a szocialista Magyarországon üzemanyagtöltő-állomást. 

A KSH adatai szerint a gépjárművek száma Magyarorsszágon mára majdnem eléri az 5 milliót (4.980.933 db volt 2022. év végén), míg a benzinkutak száma nagyságrendileg 2000.

Érdemes még megemlíteni a Landthaller család ikonikus benzinkútját Budafok határában, amely 1936 és 2017 között (81 éven keresztül) üzemelt. Az üzemanyagtöltő-állomást id. Landthaller Tasziló építette, majd fia, az 1929-es születésű Landthaller Tasziló (a mai kor embere számára "Taszi bácsi") üzemeltette, miután a rendszerváltás után sikerült visszaszereznie. Az újabb generációváltást Taszi bácsi fiának (szintén Tasziló) sajnálatos és váratlan halála akadályozta meg. A kút 2017 májusában zárt be, és Taszi bácsi megtartotta édesapjának tett ígéretét, miszerint nem hagyja veszni a hányattatott sorsú kereskedelmi egységet. Habár magas kora az utolsó években már megakadályozta abban, hogy üzemeltesse a benzinkutat, annak tulajdonjogától egészen 2022-ben bekövetkezett haláláig nem vált meg.

Végezetül, lássunk egy kis Korrekt-Kút történelmet! Az első Korrekt-Kút üzemanyagtöltő-állomás - vagy ahogy mi hívjuk, Ellátási Pont Cecén nyitott meg 1997-ben a Vasútállomás mellett, majd ezt követte 2011-ben a szekszárdi. Fontos évszám még az adóraktárunk üzembe helyezése 2017-ben - innen történik a tevékenységünk nagyobb részét jelentő gázolaj-kiszállítás.

Vásároljon Ön is a Korrekt-Kút Kft.-től gázolajat, AdBue-t és adalékokat kúti tankolóként vagy kiszállítással!

(képek forrása: Fortepan, Google, Blikk)