Majd' másfél évszázada annak, hogy az első benzinüzemű automobilnak tekintett szerkezet elhagyta Karl Benz műhelyét. Előtte is léteztek azonban gépi erővel mozgatott járművek. Blogposztunkban a gőztől a könnyűbenzinen át a mai üzemanyagokig áttekintjük, mivel hajtották az emberek a különböző, közlekedésre alkalmas masináikat.

"Értem én, hogy gőzgép, de mi hajtja?" - idézhetnénk az "örök klasszikust" kezdésképp. :D Bizony, az első "üzemanyagként" mindenképp a gőzt (illetve a gőz előállításához felhasznált szenet) érdemes tekinteni, hiszen a modern kori gőzgép feltalálása (1796, Watt) nemcsak az ipari forradalom kezdetét fémjelzi, de a járműgyártást is forradalmasította. Hovatovább egyes történész szerint a francia Nicolas-Joseph Cugnot a világ első automobiljának feltalálója. Cugnot 1769-ben kifejlesztett szerkezete egy gőzzel hajtott tricikli volt, amely 3,6 km/h sebességgel volt képes haladni 20 percen keresztül 4 embert szállítva (majd 20 perc "pihenés" után újra mozgásképes volt).

Az 1800-as években aztán a világ számos országában felfutott a gőzzel hajtott nagyobb járművek (buszok, mozdonyok, hajók) gyártása. A szenet felhasználó, gőzzel hajtott polgári célú járművek mellett mintegy "oldalágként" később találunk a katonaság által használt eszközök között nukleáris meghajtásút is, melyben a nukleáris üzemanyag képezte gőz került a turbinákba. 

Kb. 1840-re azonban bizonyossá vált, hogy a személygépkocsi-meghajtásban nem a gőzé a jövő. Ezek a személyautók csupán 2 főt tudtak hatékonyan szállítani, és a maximum sebességük 32 km/h volt ekkortájt. Ettől függetlenül még 1926-ban is gyártottak gőzzel hajtott személygépkocsikat, ám a feltalálók figyelme más üzemanyagok felé fordult, melynek a gyakorlatba történő átültetéséhez nem kis bravúrral számos új találmányra volt szükség. 

Az elsődleges cél az üzemanyag hatékonyságának növelése, a teljesítmény-tömeg arány javítása, az üzemanyag könnyebb kezelhetősége és a szükséges karbantartás gyakoriságának csökkentése  volt. Így fordultak a kor nagy koponyái (Diesel, Benz, Otto, Daimler) és az őket inspiráló korábbi feltalálók néhány vargabetű után a folyékony üzemanyagok felé.

1860 körül a francia Jean Joseph Etienne Lenoir elkészítette a világítógázzal hajtott belső égésű motorját. A világítógáz vagy más néven városi gáz a földgáz széleskörű elterjedése előtt mesterségesen előállított, levegőnél nehezebb légnemű energiahordozó volt. Alapja a széngáz, egy gyúlékony gáznemű tüzelőanyag, amely szénből készült.

Nikolaus Augustus Otto szintén foglalkozott a belső égésű motor ötletével, de ezt a gyakorlatba nem tudta átültetni. Első gázmotorját 1863-ban alkotta meg, mely az 1867-es párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. 

Bertha Benz aztán 1888-ban a híressé vált első útján ligroint tankolt a férje által megépített autóba. A ligroin - más néven petróleumbenzin, lakkbenzin, nehézbenzin vagy nafta - a kőolajlepárlás köztes terméke, és ahogy a világ első benzinkútjáról szóló cikkben olvashattuk, a feltalálófeleség egy útba eső patikában vásárolta meg azt.

Gottlieb Daimler szintén ligroin hajtású motort fejlesztett ki 1885-ben, melyet a mai modern benzinmotorok elődjének tartanak. A magyar feltalálókkal (Bánki Donát és Csonka János párossal) párhuzamosan, ugyanabban az évben (1893) Daimler társa, Maybach is szabadalmaztatta a karburátort, mellyel megnyílt az út a benzin gépjármű-üzemanyagként való felhasználására.

Rudolf Diesel eleinte egy ammóniával működő motoron dolgozott (sikertelenül), majd szénport fecskendezett be a hengerbe, de a végcél egy olyan szerkezet létrehozása volt, melyben magas nyomáson végbemegy a kerozin öngyulladása. Belsőégésű motorjára 1892-ben kapott szabadalmat.

A két világháború közötti üzemanyaghiányos időszak kreatív megoldásokat követelt világszerte. Magyarországon is jellemző utcakép volt a ún. fagázos tartányokból való tankolás. A teherautókra szerelt "tartály" tulajdonképpen egy gázgenerátor volt, melyben a fa tökéletlen égése okán fagáz keletkezett. Kisebb átalakítás után így is működtethetőek voltak a kor belső égésű motorral hajtott gépjárművei. A 2. világháború utáni időszakban aztán - az olajárak csökkenésével - ez a fajta megoldás is a háttérbe szorult.

Így jutottunk el tehát a napjainkban használt modern gépjármű üzemanyagok (ld. korábbi cikkünket) használatáig. Nagy kérdőjel manapság, hogy mit hoz a jövő, vannak-e és milyen alternatívái a kőolajszármazékoknak. De ez már egy másik blogposzt témája lesz hamarosan.

Mi a Korrekt-Kútnál jelenleg kiváló minőségű, nyugat-európai piacra fejlesztett import gázolajjal, AdBlue-val és adalékokkkal várjuk kedves vásárlóinkat kútjainkon és telephelyre történő kiszállítással. Legyen a partnerünk, kérje ajánlatunkat még ma!